Prológus

Sziasztok!

Lehet hallottatok már erről a blogról, de amint mondtam teljesen újrakezdtem az egészet mert nem tetszett ahogy volt. Viszont most úgy érzem valamivel sikerül majd jobban megírnom a részeket. Kezdésnek meg is hoztam a prológust, de aki olvasta az előzőt is azt megkérem, hogy ne nagyon hasonlítsa a kettőt mert merőben nagy eltérések vannak.

Véleményeket természetesen szívesen várok, akár pozitív, akár negatív.

Na akkor nem is húzom tovább itt a szót, jó olvasást kívánok! ;)

Arisa

Prológus

Épp a színpadról jöttünk lefele miközben még integettünk a tomboló tömegnek. Ez volt a nyár utolsó műsora, egyben a nyárzáró Prism show. A közönség egy teljesen új táncot láthatott tőlünk, amit most táncoltunk először és egyben utoljára is. Legközelebb valószínűleg csak jövő ilyenkor fogjuk előadni.

Holnap, vagyis szeptember elsején megkezdem a harmadik évemet a híres Sweet Amoris gimiben. Annyira nem vagyok oda a suliért, de nem utálom.  A korán kelés nem jelent gondot, hisz a nyáron számtalanszor keltünk hajnalban a sok próba miatt. Mindenesetre elég nehéz időszaknak nézek elébe, ami ráadásul még el sem kezdődött. Szerencsére Rhythm és Mion a két legjobb barátnőm, s akikkel együtt alkotjuk a MARs nevű csapatot, mindig itt vannak nekem. Rhythm hiperaktív létére is ugyan, de mindig tudja, mire van szükségem, Mion pedig amúgy is egy izgulósabb fajta lány, bár talán azért hármunk közül én vagyok a legszerencsétlenebb, és ezt nem is tagadom. Régen eléggé két bal lábas voltam, amit aztán az előadások haladásával sikerült kinőnöm, azonban még most sem vagyok tökéletes.

Miután átöltöztünk a lányokkal elindultunk a folyosón, szándékosan lassan haladva, mert a tömeg fele még csak most tódult kifelé. Annyira nem szoktam megfigyelni a közönség embereit, inkább koncentrálok, hogy el ne rontsam a táncot. Most sem néztem meg őket különösebben, de ahogy a hatalmas sor vonult ki megakadt a szemem egy ismerős alakon. Mit keres ő itt? Próbáltam nem feltűnést keltve elsétálni a tömeg mellet, ám pechemre sajnos Castiel észrevett és találkozott a tekintetünk. Gyorsan elnéztem a másik irányba, majd felhúztam a fejemre a pulcsim kapucniját, s lehajtott fejjel belekaroltam a barátnőimbe ezzel kicsit sietősre véve a lépteinket. Remélem, nem tűnt fel nekik miért csinálom, vagy az lenne a legjobb, ha észre sem vennék, hogy Castiel itt van. Szerencsémre viszont lefoglalta őket két rajongó, ezért aztán el is vesztettem őket a nagy tumultusban.

Egész nyáron nem találkoztam vele, nem is láttam a vöröst. Azt gondoltam, hogy sikerült teljesen elfelejtenem a srácot. Most mégis azt éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Az hittem, már nem köt hozzá semmi, az érzéseim is megváltoztak vele kapcsolatban. Vagy talán mégsem?